Beszélgetés egy igazi "versenyfüggővel"

Alig tíz évvel ezelőtt végzett nálunk pénzügy szakon, és már akkor is szoros szálak fűzték a Tudományos Diákkörhöz. Később, már témavezetőként, nem csupán a versenyzők dolgozataival, de előadókészségükkel szemben is a szigorú követelményeket támasztott. Szakmai közösségekről, diákévekről, valamint egykori TDK élményekről beszélgettük Dr. Borzán Anitával, a SZIE-GK dékánjával.

Hol és mikor kezdte felsőfokú tanulmányait? 

1992-ben középiskolai versenyhelyezéseim alapján mentességgel nyertem felvételt a József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karának földrajz szakjára. Az egyetemi évek alatt fokozódott a gazdasági élet sajátosságai és törvényszerűségei iránti érdeklődésem, ezért jelentkeztem Békéscsabára, a jogelődnek számító Kőrösi Csoma Sándor Főiskolára, ahol a pénzügyi szakos hallgatók közé szintén felvételi mentességgel kerültem. 1995 szeptemberétől párhuzamos képzés keretében a fenti két intézmény nappali tagozatán tanultam egyszerre. Egyetemi tanulmányaimat 1997 júniusában kitüntetéses oklevéllel zártam. Főiskolai oklevelet pénzügyi szakos közgazdászként (vállalkozási szakirányon), kiváló minősítéssel, 1998 júniusában szereztem.

Hallgatóként hogyan került kapcsolatba a diákkörrel? Miért tartotta fontosnak, hogy diákkörös legyen?

Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy szeretem a szakmai kihívásokat és a megmérettetéseket. Már általános iskolásként „versenyfüggő” voltam, ami középiskolás koromban vált komolyabbá. Gyakorlatilag tudományos munkásságom gyökerei egészen a gimnáziumi tanulmányokig nyúlnak vissza. Versenyhelyezéseim: Lóczy Lajos Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny XIV., Kovács János Regionális Földrajzi Tanulmányi Verseny I., MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága által kiírt pályázat III., Országos Középiskolai Földrajzi Tanulmányi Verseny XIV. hely. Azt hiszem, ez a már-már szenvedélybetegséghez hasonlító előélet igazolja, hogy a felsőoktatási tanulmányok kiegészítéseként magamra nézve kötelezőnek éreztem a diákköri kutatómunkába való bekapcsolódást.

Ezek szerint tehát TDK-n is megmérette magát?

Igen, az egyetemen TDK kutatást is végeztem. Választott TDK témám egy régi álom megvalósítása volt, melynek során saját szempontrendszerem alapján feltérképeztem a mezőhegyesi majorokat. Hetekig – több km-t biciklizve – látogattam a majorokat, közben számos település- és népességföldrajzi gyakorlati ismeretre tettem szert, a szociológiai élményekről nem is beszélve. Témavezetőm Dr. Becsei József egyetemi tanár volt, aki tanácsaival, őszinte kritikájával jelentősen hozzájárult “A mezőhegyesi külterület átfogó településmorfológiai vizsgálata” című dolgozat sikeréhez. A JATE TTK által rendezett 1996. évi Őszi Tudományos Diákköri Konferencián I., valamint a XXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Természettudományi Szekciójának II. és különdíjában részesültem.

A későbbiekben milyen többletet, pluszt jelentett a korábbi diákkörös tapasztalat?

A szakmai ismeretek gazdagításán kívül személyiségformáló szerepét tudom előtérbe helyezni. Kitartóbbá, türelmesebbé tett és rutint szereztem önálló, valamint csoportos kutatómunka folytatására. Már az első diploma megszerzésekor tudtam, hogy PhD hallgató leszek. A mai napig tartó erős lőkösházi kötődés mellett a mezőhegyesi élmények is jelentősen hozzájárultak érdeklődési köröm határ mentiség és regionalizmus felé történő elkanyarodásához.

Oktatóként miért tartotta fontosnak, hogy témavezető legyen?

A tehetséget gondozni kell. Jó érzés az ügyes és szorgalmas hallgatókkal szakmai beszélgetéseket folytatni, álláspontokat ütköztetni, olykor vitatkozni. Fontosnak tartom, hogy nemcsak a hallgatók, hanem a témavezető is új szakmai ismeretekkel gazdagodik. Talán az a legtalálóbb, hogy a téma kifejtése során mindketten egymás mestereivé válunk.

A hallgatóként szerzett tapasztalatoknak köszönhetően miben tudott többet, esetleg másképp segíteni a TDK-n induló diákoknak témavezetőként?

A szakmai témavezetésen kívül saját hallgatói emlékeim miatt több módszertani segítséget tudok nyújtani a versenyre vállalkozó diákoknak. Keményen kritizálom a szóbeli előadást, a felépítést, a tagolást és az arányos időkereteket. Sajnos sok tehetséges diáknak jelent problémát a kommunikáció, ezért az előadás szóbeli formálására különös hangsúlyt helyezek. Igaz, az is büszkeséggel tölt el, hogy voltak rutinos – hazai és nemzetközi versenyeken eredményesen szereplő - diákjaim is.

A kar dékánjaként hogyan látja a diákkör jelenlegi helyzetét?

Szerintem nem motiváltak eléggé a hallgatók. Talán a képzések gyakorlat-orientáltsága miatt kevesen kezdenek önálló vagy csoportos kutatásokat. Számos felhívás, felkérés érkezik, amit nem használnak ki a diákok. Sajnálom, hogy nem lehetek a helyükben, mert több pályázati kiírásban rejlő lehetőségnél irigylem őket.

Mi az, amiben Ön szerint változásra, előrelépésre lenne szükség ahhoz, hogy a kari diákkutatások készítése népszerűbb legyen a hallgatók körében?

Akár ez a blog is hozzájárul(hat) a népszerűsítéshez. Szakmai fórumokat kellene szervezni: felmérni, hogy mi érdekli a hallgatókat és ezekhez a témákhoz igazított előadásokat, beszélgetéseket vagy vitákat provokálni. A HÖK segítségére is szükség lenne, magam is imádtam bulizni, de akár egy kocsmatúrába is bevonható a szakmai fejlődés irányába mutató motiváció. Mi annak idején tanárainkkal együtt jártunk szórakozni (ez komoly!), egy-egy esti előadás vagy focimeccs után folytattuk az intézmény körüli kiskocsmákban a beszélgetéseket. Külön szakos bulikat szerveztünk, az évfolyamfelelős tanáraink szinte csoporttársnak számítottak. Rajtuk keresztül még jobban megismertük és megszerettük a szakmánkat.